A honi vezetőknek el kell érniük, hogy igazi motoros élet legyen a salakos stadionokban.
Akárcsak az élet minden területén, a salakmotorozásra is rányomta bélyegét a pandémiás helyzet. Annak ellenére, hogy a szezon elején versenyek maradtak el, az idényben igazi világsztárokat láthatott a magyar közönség a debreceni és a nagyhalászi oválon. Versenyrendezésben nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé tartozunk, ám a motorosaink jelenleg messze elmaradnak ettől a színvonaltól – állítja Füzesséry Erik, a honi salakmotor szakág vezetője, akivel a Hajdú Online górcső alá vette a mögöttünk lévő szezont.
Hogyan értékeli a mögöttünk lévő idényt?
Nehéz év volt. A télen úgy dolgoztunk és terveztünk, hogy teljes szezont kell teljesítenünk. De a COVID közbeszólt, a járványhelyzet miatt nagy volt a bizonytalanság lényegében a teljes idény során. A szezon elején elmaradt a debreceni egyéni Európa-bajnoki selejtező, aztán pedig védettségi kártyával lehetett csak rendezvényeket látogatni. Szóval nehezen indult az élet, de szerencsére a végére – az adott körülményekhez képest – kisimult felettünk az ég, színvonalas, látványos viadalokat láthatott a publikum hazánkban. Régen látott számos világversenynek adott otthont hazánk, egy-egy világ- és Európa-bajnoki viadalt rendezett Debrecen, illetve Nagyhalász is. Erre a négy megmérettetésre igazán büszkék lehetünk, a nemzetközi szövetségtől csakis pozitív visszajelzéseket kaptunk. Erre két bizonyíték: az FIM (Nemzetközi Motorsport Szövetség) pályaverseny bizottságának első embere, Armando Castagna felkérte Debrecent, hogy rendezze meg a jövő évi flat track világbajnokság egyik döntőjét. Lehet, hogy sokan legyintenek a flat track kapcsán, de ezzel a szakággal valóban felkerültünk a motoros világ térképére, ugyanis – ellentétben a speedwayjel – nemcsak Európában nagy a népszerűsége ezeknek a viadaloknak, hanem Japántól kezdve Kolumbiáig rengeteg követője van. A másik nagyon fontos döntés, ami a napokban vált hivatalossá, hogy az egyik Grand Prix-kvalifikációs selejtezőnek 2022. június 11-én Nagyhalász adhat otthont.
Idén hány versenyzői licensszel rendelkező motorosunk volt?
Első osztályú versenyzői engedélyt hét motoros váltott, illetve tíz hobbistának adtunk ki II. osztályú licenszet. Örömteli volt, hogy a szezon végén egy fővel nőtt a versenyzőink száma, hiszen a 13 esztendős Lovas Zoltán is engedélyt kapott a 250-es kategóriában. Sajnálatos módon voltak olyan történések, amelyek befolyásolták a versenyzői létszámot. Sike Tamásnak hiába váltott engedélyt a nagyhalászi klub, a motoros brit lakcímmel rendelkezik, s a pandémiás helyzet miatt olyan utazási nehézségek léptek fel, amelyek miatt nem tudott részt venni a versenyeken. Az ifjú Füzesi Richárd nekivágott az évnek, elindult a debreceni magyar-szlovák-szlovén közös rendezésű bajnokin is, ám a szlovákiai fordulón nem vett részt, s a hiányzásról előzetesen nem tájékoztatta a rendezőket, illetve a szövetségünket. Ezzel a tettével vétséget követett el, amiért a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) Fegyelmi Bizottsága megrovásban részesítette, pénzbüntetéssel sújtotta, illetve felfüggesztette a versenyzői engedélyét. Az ifjú salakos akkor kaphat újra engedélyt, ha a kiszabott bírságot megfizeti – ezt ugyanis eddig még nem tette meg.
Miként értékeli az idén életre hívott magyar-szlovén-szlovák egyéni bajnokságot?
Azért jött létre ez a széria, mert mindhárom ország képviselői belátták, hogy egyedül nem képesek ütőképes bajnokságot kiírni. Viszont az együttműködésünk által létrehoztunk egy olyan pontvadászatot, amelynek a színvonala mindhárom szövetség versenyzőinek megfelelő. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a közös bajnokságot, s ezzel nem csak én vagyok így, ugyanis a résztvevő nemzetek valamennyi illetékese pozitívan értékelte a sorozatot. Sajnálatos módon a szlovák pilóták a küzdelemsorozat végére „elfogytak”, s ez kissé beárnyékolta a végkifejletet. Úgy tűnik, hogy északi szomszédainknál sajnálatos módon nem rendeződik a helyzet, így el kell gondolkoznunk azon, hogy jövőre a szlovénok mellett kivel szövetkezzünk.
Mi a helyzet a vasadi pályával? Azt láthatják a szurkolók, hogy edzéseket, oktatásokat tartanak, de hivatalos versenyt még idén sem láthattunk a MotoArenában.
Köztudomású, hogy az idei flat track világbajnoki döntőt Vasad pályázta és nyerte el, de a létesítményben nem készültek el az elengedhetetlen infrastrukturális elemek. Salakmotorversenyek rendezésére még alkalmatlan a stadion, ugyanis hiányzik a légpalánk, a bírói torony, a startgép és a jelzőberendezések. Fokozatosan épül a stadion, s a tulajdonos, Szilvási Péter reményei szerint jövőre már kisebb viadaloknak otthont adhat az ArenaMoto.
Látott bármilyen előrelépést a sportágban az elmúlt évek során?
Úgy érzem, minden jó irányba halad a honi salakmotorozásban, két fontos kivételtől eltekintve. Kezdve a jó dolgokkal: a pályáink és a versenyrendezéseink világviszonylatban is kiemelkedőek, a Grand Prix, illetve az egyéni Európa-bajnoki döntők (SEC) helyszínei után a mi rendezvényeink is ott találhatók az élvonalban. Ezek a versenyek azért is olyan sikeresek, mert remek szakmai támogatást kapnak a magyar szakemberektől. Nem emlékszem arra, hogy ilyen sok, szám szerint tíz FIM-es engedéllyel rendelkező tisztségviselője van a magyar pályasportnak. S ezeknek az embereknek a minőségi munkája is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen sikeres viadalokat rendeznek hazánkban. S most következzenek a negatívumok. Versenyzői szinten sajnálatos módon nem tudtunk előrébb lépni, sőt! Hiába vannak próbálkozások, azt a nemzetközi nívót, amit korábban elértünk, már nem tudják megközelíteni a salakmotorosaink. A másik súlyos probléma az utánpótlás-nevelés helyzete, ami igazából nem is volt az utóbbi időkben. Éppen ezért nagyon biztató az a reménysugár, amit Debrecenben elkezdtek a SpeedWolf Juniors által. Bízom benne, hogy a profin megálmodott képzés eredményes lesz, mert ez kiemelkedően fontos lenne a salakmotorozásunk jövőjét illetően.
Hogyan tudja segíteni a szakág, illetve a szövetség a salakmotoros klubokat?
Legfőképpen szabályalkotásokkal, amik által olyan lehetőséghez juthatnak a klubok, amelyek megkönnyítik a munkájukat. A salakmotor szakág nem dúskál az anyagi javakban, igazából annyi a pénze, amit a klubok befizetnek. Ezekből az összegekből próbáljuk támogatni az egyesületeket olyan módon, hogy például kifizetjük a világversenyekhez szükséges versenyzői engedélyek díját, vagy éppen hozzájárulunk a világ- és Európa-bajnokságon résztvevők költségéhez.
A szövetségnek, illetve a szakágnak nem lenne feladata megteremteni egy biztos anyagi hátteret, amivel segíthetnék a klubokat?
Amikor felkértek a szakágvezetőnek, már akkor kikötöttem, hogy csakis a pozícióval járó sportszakmai feladatokat tudom ellátni, a szponzorok felkutatására, kapcsolattartásra nem jut energiám a civil munkám miatt. Amiben segíteni tudunk: a szövetség meghozta azt a döntést, hogy a szakágak „odaadhatják” a reklámjogokat a kluboknak, s természetesen ehhez mi is hozzájárultunk. Ezáltal a szövetség engedélyezi, hogy a sportszervezetek saját támogatókat gyűjtsenek.
Van olyan koncepció, ami által szintet léphet a sportág a jövőben?
A szakág egyértelmű feladata, hogy kellő támogatást nyújtson minden olyan dologhoz, ami a sportág fejlődését szolgálja. Szerintem jelenleg a legfontosabb feladat az utánpótlás-nevelés, s itt nemcsak a versenyzői, hanem a sportbírói képzésre is gondolok. A sportág valamennyi területén szükség van a fiatalokra. Szintén elengedhetetlen, hogy versenyeket rendezzünk, de emellett edzésekre is ki kell tárni a stadionok kapuját. Életet kell hozni a pályákra! Véleményem szerint nem szabad csak a salakosokra összpontosítani, nyitni kell valamennyi motoros felé. S ha már egyre többen látogatnak ki az oválpályákra, akkor el kell érnünk, hogy a fiatalok a speedwayt vagy a flat tracket válasszák.
Az FIM Europe pályaverseny bizottságának tagjaként pontos rálátása van a jelenlegi helyzetre. Milyen a megítélése a magyar salakmotorsportnak a nemzetközi szövetségben?
Talán nem lepek meg senkit, de itt is a kettősség a jellemző. Amennyiben versenyrendezésről van szó, akkor komoly tényezőnek számítunk, hiszen lényegében bármikor képes Debrecen és Nagyhalász is házigazdája lenni egy-egy világversenynek. Ha valamilyen gond van az egyik világ- vagy Európa-bajnoki helyszínnel, azonnal bennünket hívnak segítségül. Ellenben a versenyzők tekintetében szinte semennyire nem vagyunk képben nemzetközi viszonylatban. Éppen ezért, ha nem lesz változás záros határidőn belül, akkor félő, a versenyrendezésekből is kimaradunk, hiszen fontos szempont a viadalok elosztásánál, hogy a házigazda megfelelő kvalitású szabadkártyás pilótát tud-e nevezni az adott megmérettetésre. Bízom benne, hogy hamarosan lesznek olyan magyar salakosok, akik elérik ezt a szintet. Zárásként szeretném megragadni az alkalmat, köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen formában segítették a salakmotor versenyzőket, vagy a versenyek megrendezését, lebonyolítását. Boros Norbert
Az eredeti cikk tt olvasható: https://www.haon.hu/helyi-sport/2021/11/versenyrendezesbol-mar-nagyon-jok-vagyunk
